14th Jul 2023
Egyszer volt, hol nem volt, egy csoport boldog embert láthatunk az erdőben sétálni. Mindannyian mosolyognak, míg a fák mellett színes madarak repkednek. A nap sugarai átszűrődnek a lombkoronák között, és aranyfényben fürdik az erdő. Ahogy haladnak előre, az emberek énekelnek és nevetgélnek. Ez az erdő a legkedvesebb helyük, ahol mindig megtalálják a nyugalmat és örömet.
Az erdőben továbbhaladva, lenyűgözően szép virágokat látnak mindenütt. A virágok különböző színekben pompáznak, és békésen hullámzanak a szélben. Az illatuk átjárja az erdőt, és mindenkinek mosolyt csal az arcára. Az emberek letérdelnek, hogy közelebbről megnézzék ezeket a természet csodáit, és még néhányat szednek is a csokrukba. Az erdőben járva megtapasztalják a természet szépségét és erejét.
Az erdő mélyén egy csendes tisztásra bukkannak. Ott áll egy hatalmas fa, melynek ágai alatt megbújik egy kis mókus. A mókus kíváncsian figyeli az embereket, és előbújik a fa ágai közül. Nagyra nőtt fülei és puha bundája van. Az emberek mosolyognak rá, és tenyerüket nyújtják felé. A mókus odahúzza magát, és hagyja, hogy simogassák. Úgy tűnik, hogy az erdőben minden lény barátságos és szeretetteljes.
Az emberek tovább sétálnak az erdőben, boldogan énekelve és egymás kezét fogva. Éppen akkor hatalmas zajt hallanak a bokrok között. Egy farkas tűnik fel, és rájuk mered. Az emberek megriadtak, de nem menekülnek. Lassan és óvatosan beszélnek a farkashoz, megpróbálva elültenni az állat félelmét. A farkas meglepő módon nem támad, hanem megáll, majd lassan elindul az erdő felé. Az emberek megkönnyebbülve néznek utána, és boldogan folytatják útjukat.
Az erdőben sétáló emberek felhőtlenül boldogok. Az erdő nyugalmát és szépségét élvezik, és az állatok is barátságosan közelednek feléjük. Az erdő varázslatos hely, ahol bármilyen veszély is leselkedhet rájuk, mindig jó vége lesz. Az emberek pedig hálásak az erdőnek, hogy ennyi örömöt és boldogságot ad nekik.
